Korrektor - Egyetemi magazin - egyetemes értékek

Programjában kiemelten sok szó esik az egyetem gazdasági helyzetéről, és egy komoly adóság csökkentést jelöl meg célul.  Hogyan valósítható ez meg az Ön tervei szerint?
Jelenleg az egyetemünk legfőbb problémája az a hiány, amit felhalmozott, és amit eddig igazából nem sikerült markánsan csökkenteni.  Ez olyan szintű probléma, ami korlátozza az egyetemi autonómiát, hiszen állandóan kincstári biztosok vannak jelen az intézményben... Ez mindenképpen korlátozó tényező – hiszen eleve ezért is jönnek.  Úgy gondolom, hogy az adósságcsapda megszűntetése egy komplex feladat. Beletartozik a normális vagyongazdálkodás, az energiaracionalizálás és a klinikum gazdasági problémáinak megszűntetése. Talán az utolsóval kellett volna kezdenem. Az közismert Magyarországon, hogy az egészségügyi finanszírozási program nem fedezi a valós igényeket. Meggyőződésem, hogy az esetleges kormányváltástól függetlenül jelentősen több pénz nem fog az egészségügyre jutni. Lehet, hogy kicsivel több, de a mi gazdasági problémánkat az nem fogja megoldani. Ugyanakkor fölfedeztem egy érdekes dolgot a pályázat írása közben. A klinikai büdzsé biztosítói bevétele és a fizetős betegek utáni bevétel közötti arány körülbelül 1 és 99 %. Alig több egy százaléknál a térítéses betegellátás aránya. Azt gondolom, hogy ebben   a pécsi klinikumban van annyi erő, potenciál, hogy ezt többszörösére lehet emelni, és a probléma hosszú távon szanálható. Egy éves előkészítés után a második évben a változások hatásai már érzékelhetőek lennének, és egy rektori ciklus elegendő idő lenne a probléma megoldására. Az egyes klinikákban benne van az a plusz kapacitás, lehetőség, amire lehet építeni. Most azért nem használjuk ki, mert volumenkorlát van.

A volumenkorlát ellen már Papp Lajos professzor is fellépett, bár abban az esetben nem volt teljesen egyértelmű, hogy kinek az érdekeiről van szó.
Ott többfajta probléma is volt, az egy komplex ügy.  A lényeg, hogy a klinikákkal kapcsolatban nem állásmegszüntetésekben kellene gondolkodni, hanem a meglevő kapacitások lényegesen jobb kihasználásában.

Ön szerint melyik most az egyetem legprosperálóbb ága?
Nézze, összességében maga az oktatási szféra nyereséges. Még akkor is, ha csökken a hallgatói létszám – olyan kondíciók alakultak ki hosszú éveken keresztül, hogy nyereséges. Ugyanakkor a nyereségüket nem igazán tudják jól hasznosítani, nálunk például azt mondják, hogy kell a klinikumra. Hogy ez jelenleg milyen arányú ráfordítás, azt nem tudom, mert mindenféle információ elhangzik. De az igaz, hogy amikor kevés a pénz a klinikum finanszírozására, akkor az oktatási szférából átirányítanak egyes összegeket, amelyek aztán vissza is kerülnek. Én ezt a mozgást jelenleg még nem látom át, mert nem vagyok abban a helyzetben.

Az adósság csökkentéssel kapcsolatban ingatlan összevonásáról és értékesítéséről is esett szó a programban. Vannak konkrét elképzelések?
Még nincsenek, csak az elvet fogalmaztam meg, mert ez az egyetem vezetésének a feladata. Hogy konkrétan melyik épületek kerülnek itt szóba, az már az egyes karok kompetenciája. Nem szeretnék olyan szinten belenyúlni a karok életébe, ami zavarná azt. Ők látják, hogy mekkora ingatlanra van szükségük. Az a baj, hogy ha fejlesztésekről van szó, akkor mindig új épületekben gondolkodunk. Szerintem a PTE irdatlan nagy területen, és rengeteg ingatlannal működik. Így nem is lehet gazdaságos. Koncentráltabbá kéne átszervezni.

Egy másik ötlet volt az adósság csökkentésével kapcsolatban az energia megtakarítás.
Igen. Abból indultam ki, hogy manapság mindenki erről beszél, hogy pazarolunk. Az egyetem ugye nem egy személy, hanem sok személy, kisebb intézmények összessége, tehát ahhoz, hogy ilyen téren eredményeket érjek el, érdekeltté kell tennem a szereplőket. Erre találtam ki azt a szisztémát, hogy veszünk egy évet, és az ahhoz mért megtakarításhoz képest tudnánk premizálni a megtakarítást, és azt mondjuk a karoknak: amit megtakarítottak, azt megfelezzük, a felével azt csinálnak, amit akarnak (nyilván fejlesztés és hasonlók) a másik fele pedig bekerül egy olyan alapba, amivel elsősorban a minőségi oktatói munkát tudnánk biztosítani.

Nem lehet, hogy egyesek átesnek a ló túlsó oldalára, és puritánra fordulnak a körülmények? Téli reggeleken a takarítónők most is rákapcsolják a villanyt a hallgatókra a folyosón, hiába van még sötét.
Biztosan lesz ilyen. De hát azért vannak helyben is vezetők, hogy az ilyesmit kordában tartsák.  Azért fogalmaztam meg így ezt a pontot, mert közös célként és közös programként kellene működtetni. Hadd mondjak egy egyszerű példát: az egyetem épületeinek többségében nincsen a radiátorokon elzáró csap.  Egy szakember azt mondta nekem, hogy csak ezzel az egy lépéssel: a radiátorokra csapokat szerelni, húsz-negyven százalékos megtakarítást lehetne elérni.  Az egyetem közmű számlái évente kétmilliárdosak. 400 millió megtakarítás: ennyiből tudnánk premizálni azokat az oktatókat, akik sikeres doktoranduszokat menedzselnek, vagy akár akadémiai doktorokat is.

A Bölcsészettudományi Kar campus fejlesztési terve tartalmaz konkrét elképzeléseket?
A pályázatomban minden karról van egy kis külön fejezet. Minden kar vezetőjét megkerestem, és megkértem, hogy két-három pontban fogalmazza meg azokat a célokat, amelyeknek a támogatását a leendő egyetemi vezetőségtől elvárja. Fisher dékán úr a campus fejlesztést kérte, hogy jegyezzük le. Azóta tárgyaltunk már konkrétebben is, ő gyakorlatilag két tetőtér beépítésben gondolkodik, amit 300 millió forintból ki lehet hozni. Azt mondtam neki, hogy én ezt maximálisan fogom támogatni. A Bölcsészettudományi Kar az egyetemünk legnagyobb kara, öt doktori iskolával, ha jól tudom, gyönyörű eredményekkel, nyilván tele problémákkal – de hát mi nem problémás! Viszont a vezetőség nagyon határozott jövőképpel rendelkezik, és hatalmas a hallgatói potenciál.

A programban szó esik a HÖK-kel való együttműködésről, annak érdekében, hogy a hallgatók érdekei minél jobban érvényesüljenek. Ez pontosan mit takar?
Voltak olyan törekvések az egyetemen belül, amik arra irányultak, hogy korlátozzák a hallgatói mozgásteret.

Arra gondol, hogy a HÖK rendelkezésére álló összegeket akarták korlátozni?
Igen. Én másképp gondolkodom. Én azt mondom, hogy a hallgatók nélkül nincs egyetem. Ha a törvény másfél százalékot biztosít, azzal én egyet tudok érteni. Persze értelmesen kell felhasználni. Egy ilyen hatalmas hallgatói tömegnek, nevezzük inkább közösségnek, meg kéne tudnia mutatni magát. Nem csak a lövöldözésekben… Nagyon szeretném, ha a pécsi egyetemen lenne minőségi hallgatói közélet. Ehhez kéne egy olyan egyetemi klub, ami megfelelő helyszínt tudna biztosítani. Egyébként az ilyenek a világban sokfelé turisztikai jelentőséggel bírnak. Nem egy „szükséges rossz”. Egy jó helyen levő, jó építészeti adottságokkal rendelkező hely, ami széleskörű hallgatói aktivitást tenne lehetővé.

Az együttműködéssel kapcsolatban fölmerülhet a kérdés, hogy a HÖK programjainak mindegyike valóban öregbíti-e az egyetem hírnevét és a hallgatók valós érdekeit szolgálja-e. A HÖK profiljának fontos eleme a gólyatábor, amihez 2008-ban Pécsett egy elég negatív élmény kapcsolódott: egy fiatalember ittasan autóbalesetet szenvedett és meghalt – ezt nem követte semmi érdemi lépés, vagy korrekció. A mostani PEN-t is jóval megelőzi már a híre, ami országos szinten negatív színben tüntette fel az egyetemet. Nem segítene, ha a HÖK munkáját profi szakemberek támogatnák, vagy ha lennének bizonyos minőségi követelmények, amelyeknek meg kellene felelniük?

Az önkormányzat az önkormányzat. Az hogy a Hallgatói Önkormányzat jól működik, vagy nem, a hallgatók érdekeit képviseli, vagy nem, az alapjában véve rajtuk múlik. Nyilván, hogyha eljutnak olyan információk a rektorhoz, amelyek erre utalnak, akkor le kell ülni beszélni. Azt hallom például, hogy most az ösztöndíjak területén is vannak gondok.

Igen, mindez valószínűleg a hallgatói közönyből is fakad. Kérdés, hogy lehetne-e motiválni a hallgatókat, hogy aktívabban vegyenek részt a saját sorsuk alakításában.
Ezt nekem kellene kérdeznem.

A lövöldözéssel kapcsolatban: vannak-e arra vonatkozó tervek, hogy hogyan lehetne biztonságosabbá tenni az egyetemet?
Gondoltam beléptető rendszerre például, de ennyi helyen nem lehet. Azóta egyébként több jelzés is érkezett néhány hallgatóval kapcsolatban, hogy pszichésen kiegyensúlyozatlanok. Érzékennyé váltak az emberek az ilyen problémákra. Ez jó. Többet kellene foglalkozni egymással és egymás problémáival. Egy jó egyetemi közélet nagyon fontos lenne.  Azt gondolom, hogy biztonságtechnikai eszközökkel nem nagyon lehetne előrelépni, vagy akkor nagyon le kellene szűkíteni a mozgást, hogy hol lehet bejönni, kimenni.  Azt hiszem, ezt nem tudnánk megoldani. De a dolgokról mindenképpen többet kell beszélni. Terveim szerint a „vezérkar” is rendszeresen találkozna a hallgatókkal, hogy az ilyen kérdések előkerülhessenek.

Ön jelenleg praktizál és a szülészeti klinika igazgatója is. Ha megnyerné a rektorválasztást, hogyan osztaná fel az energiáit?
Egy biztos: az első számú feladatom akkor a rektorság. Amennyit az megenged, annyit vállalok máshol. Biztos, hogy le kell köszönnöm minden egyéb vezetői posztról, és azt meg is teszem. Ezzel együtt azért vannak nekem pácienseim is. Nyilvánvaló, hogy szüléseket nem fogok tudni vállalni, mert az kiszámíthatatlan. De egyébként reggeli hétkor kezdek itt, hét és nyolc között vizsgálom a betegeimet, utána megbeszélés. A hivatalokban általában kilenc előtt nincs élet. Addigra én már sok mindent meg tudok csinálni.

Mit gondol, miben térne el leginkább az Ön vezetése a jelenlegitől?
Két dologban. Az első, hogy maximálisan élnék az SZMSZ adta lehetőségekkel. Nem lenne rektori megbízott rendszer, mint most. Mindent megbeszélnék a rektori tanáccsal, a rektor helyettesekkel, a gazdasági igazgatóval, stb. Ahogy az SZMSZ leírja, aszerint. Így lehetne csökkenteni a vezetőségen belüli feszültségeket, megosztást. A másik a klinikum gazdasági problémáinak megoldása lenne.

Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok a rektorválasztáshoz!