Korrektor - Egyetemi magazin - egyetemes értékek

A legeslegjobb dolog levegőt venni volt. A másik legeslegjobb meg az, hogy megmondhatom a családomnak, hogy élek. Egyébként nagyon fáradt voltam, meg végig az az iszonyú nagy tudatlanság, vagy hogy mondjam, értetlenség volt bennem, hogy miért. Ez még mindig tart, nem is fog elmúlni, de most már nem foglalkozom vele annyit.
Nekem minden tökéletes volt itt. Tetszett az egyetem, tetszett az önállóság. Ez tetszik még most is. Igazi, tökéletes barátokat találtam, olyan pont nekem valókat, hogy más emberek már nem is nagyon érdekeltek, olyan jól elvoltunk. Fergeteges hangulat. Együtt mentünk mindenhová, ha az egyik megjelent, lehetett tudni, hogy mindjárt felbukkan a többi is a környéken. Most is együtt járkálunk, de eggyel kevesebben.
Mikor gondolkodom ezekről a dolgokról, hogy mi is történt, mindig eszembe jutsz. Márminthogy te. Nem tudok kinyúlni a papírból, hogy a mellkasod felé bökjek az ujjammal, de mégis szeretném, hogy megértsd, hogy most rád gondolok. Hogy is mondjam… Ha egy földön heverő testet körberajzol a rendőr, utólag nem lehet tudni, hogy ki feküdt ott. Én, te, ő, mi, ti, ők. A magyar nyelv összes személyes névmása lehetett. Amikor ő ott feküdt, meg én ott feküdtem, te is ott feküdtél velünk együtt. Ugyanolyanok vagyunk. Mi éppúgy nem érdemeltük meg, mint te.

Persze lehet, hogy ezt nem hiszed el, sőt, valószínű, ezért érzem néha magamat ilyen légüres térben, mintha valami elválasztana tőled. Mert nem érted meg, nem akarod meglátni, hogy az ott a földön egy konkrét, valaha élt ember testének a körvonala. Nézd meg jobban, közelebbről, és észre fogod venni, hogy rád is éppen passzol. Szóval az, hogy ott állsz, ülsz, szívod magadba a levegőt, ahol, és a vér szorgalmasan, kötelességtudóan kering az ereidben, – ahelyett, hogy kétségbeesetten lüktetve ömlene a padlóra – rendkívüli dolog. És az a másik, aki melletted áll, ül, stb, az szintén. Ne hagyjátok, hogy személyi számokat, EHA kódokat csináljanak belőletek, akik rendezett sorban ülnek az előadóteremben, aztán az egyik meghibásodott EHA kódnak egyszer csak olyasmi jut eszébe, amit soha nem gondolt volna se a vele szemben magyarázó oktató, se a mellette ülő… Hát Ő egyébként tényleg egy igazi EHA kód volt, valósággal lebegett a teremben. Mármint arra gondolok, hogy se jót, se rosszat soha nem csinált. Szinte ott se volt. Amíg egyszer el nem szánta magát, hogy fatális rendszerhibát generáljon. Pont úgy, ahogy a gép sok jellegtelen kis alkatrésze közül az egyik minden előzetes bejelentés nélkül elromlik, és hirtelen nagyon feltűnővé válik az az előtte lényegtelen elem. Így ütött életre szóló hasadékot az életünkön.

Szóval az, hogy neked nem kell égő lámpa mellett aludnod, nem jelenti azt, hogy nem vagy része ennek a történetnek. Szerintem rengeteg dolgod van: nem tudom, például, utána jártál-e már, miért élsz a földön, vagy kiderítetted-e, hogy mi az, aminek az elvégzésére te vagy a legalkalmasabb, meggyőződtél-e róla, hogy van-e valaki, aki vigyáz az emberekre, és ha igen, akkor mit vár tőled… Aztán azt is megtehetnéd, hogy ha macskára lődöznek, meg fegyveresen masíroznak, szóljál már be, hogy ez nem olyan vicces! Én nem tudok mindenhol ott lenni, meg nem is akarom mindenbe beleütni az orromat. Azt hiszem, nagyjából ennyit szerettem volna elmondani. Igazán köszi, hogy végigbogarásztátok ezt a hosszadalmas szöveget. Minden jót, találkozunk az egyetemen!