Korrektor - Egyetemi magazin - egyetemes értékek

A sámánizmus és a nacionalizmus összekapcsolódásával az utóbbi években olyan törekvések bontakoztak ki, melyeknek célja a magyar nép kiválasztottságát igazoló nemzeti identitás kialakítása. Ehhez az új nemzeti identitáshoz a finnugor-elmélet azonban túlságosan lealacsonyító, így lettek barbár őseinkből az egész európai kultúra alapjait lefektető hősök.
 
A magyarság eredetével foglalkozó különféle, tudományos tényeket ritkán figyelembe vevő magyarázatok szerint a finnugor nyelvcsaládnál elegánsabbnak tartott hunok, szittyák (szkíták), avarok, irániak, pártusok szerepelnek a testvér- vagy anyanépeink között.
A nem hivatalos iskolához tartozó nyelvészek felfedezni vélték, hogy a magyar nyelv nem csupán a finnugor nyelvekkel mutat rokonságot, hanem igen közeli rokonságban áll a török nyelvekkel, sőt az ókori mezopotámiai sumér nyelvvel is. Mindez a magyar nyelv finnugornál régebbi létét hivatott bizonyítani, melyből egyenesen következne az az állítás, hogy a finnugor nyelvek kifejezés tulajdonképpen lényegét vesztette, helyette magyar nyelvekről kellene beszélnünk, rokonnyelveink pedig a mi ősi nyelvünk leszármazottai. Tehát, ha a magyar az ősnyelv, akkor a magyaroknak már Krisztus előtt Európában kellett élniük a magyar nép turáni, szíriai és egyiptomi származását valló nézet szerint. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete című írásában például arról olvashatunk, hogy a hunok magyarok voltak. Mindezt azzal igazolja, hogy a hunok beszédét középkori elbeszélő forrásokban „oroszlánok bőgésének” nevezték. A Régi Keleten, ahonnan a hunok származnak, az oroszlán közismert neve Magara volt. Tehát, a hunok magyarul beszéltek. Ebből természetesen az is következik, hogy nemzetünk magyar ágának őshazája is a Régi Keleten volt, csak nem az északi részén, mint a hunoknak, hanem Etiópia és a Vörös-tenger környéke. Végkövetkeztetésként levonható, hogy nemzetünk egy kétágú ősnépből eredt, a ,hunból' és a ,magyarból', és az ókori világ főeseményei a magyar népek történetével szorosan egybefonódnak, vagyis az ókori világtörténet valójában magyar történet.
Egyre inkább terjed a sumer-magyar rokonság elmélete is. Badiny Jós Ferenc, a 2007-ben elhunyt vitatott munkásságú történetíró, sumerológus, egyetemi tanár a sumer-magyar nyelvrokonság és Jézus sumír–pártus–hun–magyar–szabír származásának hirdetője. Felmenője, Badiny Dániel az utolsó magyar mágus papok egyike volt. Igen népszerű, bár tudományosan semmilyen mértékben nem megalapozott feltevése szerint a magyar nép mint a „tudás népe” (MAH-GAR), a sumérok leszármazottja. Állítása szerint az igaz magyar történelem tulajdonképpen újdonság, hiszen az oktatási intézményekben azt a hazugságot sulykolták belénk, amit a Habsburgok kétszáz éve agyaltak ki, miszerint műveletlen, barbár népség vagyunk. Badiny Jós állítása szerint nincs még egy olyan nép, amely akkora összegeket költött volna történelmének meghamisítására, mint a magyar. S hogy miért? Egy összeesküvés-elméletet állít a háttérbe, miszerint azért kellett félrevezetni évszázadokon át az embereket, hogy ne derüljön fény „Isten népének valóságos történetére”. Sőt, Badiny Jós egészen odáig merészkedett, hogy azt állítja, hogy a zsidók valójában a magyarság babilóni örökségét bitorolják. Ennek bebiztosítása céljából pedig a zsidók szándéka a magyar nép kiirtása.
Jézus király, a pártus herceg című művében kifejti, hogy az izraeli törvények között szerepelt, hogy zsidót halálra ítélni nem lehet. Következésképp Jézus nem lehetett zsidó. Édesanyja egy pártus hercegnő volt, amely közismerten szittya (szkíta) nemzet volt, amely rokonságban állt a hunokkal, ujgurokkal és magyarokkal, tehát a magyarok Jézus vér szerinti rokonai. Az Árpád-házi királyok Jézus családjából származnak. Isten kiválasztott népe a magyar, mely megváltást fog hozni a világnak.
Bíró Lajos: A magyar Jézus, és Izrael „elveszett” törzsei című műve szintén megkísérli meggyőzni az olvasót arról, hogy a nyugati kultúrkörnél magasabb szintű, ősibb kultúrát hordozunk. Rögtön az első fejezetben egy bibliai történetre utal a szerző: mikor Noé fiai, Sém (Szem), Khám és Jáfet közül Khám meglátta apja meztelenségét, Sém (Szem) és Jáfet pedig betakarták. Ebből szerinte teljesen nyilvánvalóan levonható az a következtetés, hogy a magyar szemérem szó a Szem névből származik. A magyarok egyiptomi származását is hasonlóan hiteles bizonyítékokkal támasztja alá: az ókori Egyiptomban is kettős királyság volt, akárcsak nálunk, a mi fővárosaink neveiben is a fehér szó szerepel: Székesfehérvár és Gyulafehérvár, az egyiptomiaknak is egyesített koronája volt stb...
Természetesen Izrael Királyság megteremtésében is felfedezhető a magyar vonatkozás, ugyanis a magyar származású Saul (Szél vagy Szál) érdeme.
„Nem állítom, hogy Jézus nem beszélt arámi nyelven, de az arámi mellett tudhatott magyarul is.” Maga az állítás is feltételes módban van, a bizonyítás pedig Jézus keresztre feszítésekor elhangzott kiáltását veszi alapul, Márk evangéliumát idézve: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? Bíró számára az él (élő) szó ismerős, a szabaktáni pedig szerinte nagyon hasonlít a szabadítanira. Ahhoz, hogy ezt a magyarázatot elfogadjuk, csak egy aprócska részletet kell figyelmen kívül hagynunk, azt, hogy Márk az evangéliumban rögtön meg is magyarázza a kifejezés jelentését: Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?
Az efféle délibábos magyarázatok megfeledkeznek arról a tényről, hogy a nyelvi, illetve a genetikai eredet sokszor nem esik egybe. Szakképzett nyelvészek ezeket az elméleteket áltudományosnak minősítik.
Akik népünk eredetét illetően kíváncsiságukat meseszerű magyarázatok helyett inkább a tények alapján szeretnék kielégíteni, azok számára a genetikai kutatások érdekes információkkal szolgálnak. Egy 2001-ben kezdett archeogenetikai vizsgálat, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti, illetve szegedi Genetikai Intézete végzett, a honfoglalás kori népesség genetikai állományát hasonlította össze mai mintákkal. A kutatás adatai szerint a köznépi sírokból származó minták olyan kevert európai népesség genetikai összetételéhez hasonlítanak, mely a honfoglalók előtt már itt élt. A honfoglalók gyakorlatilag nem hagytak genetikai nyomot, ezért feltételezhetően meglehetősen kevesen voltak, amikor a Kárpát-medencébe érkeztek. A nyelvrokonsággal kapcsolatos viták szempontjából fontos eredmény, hogy bár a ma élő népességben nem találták a génállomány olyan apró jellegzetességét, amely a finnugor eredetet alátámasztotta volna, a vizsgált jómódúbb honfoglaló férfiak mindegyikének Y-kromoszómáiban azonban megtalálták. Az árpád-kori népesség 98 százaléka europid típusú volt a történeti embertan adatai szerint, s ez is azt igazolja, hogy a köznépi sírok a már korábban itt élt népekhez tartoznak.
Az alternatív elméletek megalkotói elsősorban a fiatalokra apellálva próbálják átalakítani a nemzeti identitást azzal a céllal, hogy emelt fővel és büszkén tudjunk járni annak tudatában, hogy a magyarságban Jézus vére csörgedez, hogy az egész ókori világtörténelmet sajátunknak tudhatjuk. E sorok írójában felmerül a kérdés, hogy magyarságunk vállalásához miért szükséges tudományosan teljesen megalapozatlan elméletekben hinnünk? Talán mert valószínűleg könnyebb illúziókba ringatni magunkat, mint szembenézni a tényekkel, elfogadni a múltat és tanulni belőle.
 

Keresztény-e a magyar ősvallás?   A magyar kultúrát tradicionálisan kereszténynek tartjuk, azonban tény, hogy a sámánizmus pogány mítoszaira épül. Mikor a magyar nép István király idejében felvette a kereszténységet, akkor ez az ősi hitvilág nem szűnt meg, hanem beépült ebbe. Elég csak népi babonáinkra vagy gyermekdalainkra gondolni. Manapság elterjedt az az álláspont, miszerint a sámánizmus és a keresztény kulturális örökség között nincs ellentét. A sámánizmus azonban alapjaiban mond ellent a Bibliának: a Biblia szerint az özönvíz után élő emberek Babilonban gyűltek össze, és Nimród vezetésével egy varázsláson alapuló kultusz alapjait rakták le. Mivel a nemzetek Babilónból erednek, ezért ősi pogány hiedelmeik is egy tőről fakadnak, és valamennyiük közös alapja a varázslás, az Isten akaratával szembeni lázadás. Vagy ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a sámánizmus lényege az animizmus, miszerint minden létezőnek lelke és szelleme van, így például a köveknek, vagy a szélnek is, a Biblia ezzel szemben azt állítja, hogy élettelen dolgoknak nincs lelke és szelleme. A sámánizmus a jövő sikerének feltételeként a múlthoz, ősi hagyományokhoz való ragaszkodást határozza meg. Azokat pedig, akik nem kívánnak ily módon őseik nyomdokain járni, nemzetellenesnek bélyegzik.