Új közösségi oldal létrehozásán dolgozik négy New York-i egyetemista, akik a legnagyobb Facebook-ostorozási hullám közepette jelentették be, hogy megkezdik a munkát az elosztott, nyílt forráskódú Diasporán. Maga Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója is adakozott a csapatnak. A Diasporának már a neve is arra utal, hogy az új közösségi szájt a legnépszerűbb, lassan több mint 500 millió felhasználót tömörítő Facebookkal elégedetlen tagokra számít. A diaszpóra (szó szerint a magok elvetése) azt a jelenséget írja le, amikor egy népcsoport vagy más közösség elhagyja addigi otthonát, és szétszóródik egy új, idegen területen. A vállalkozók, Daniel Grippi, Maxwell Salzberg, Raphael Sofaer és Ilya Zhitromirskiy a Facebookot tekintik az anyaországnak, a Diasporát pedig annak a helynek, ahol a Facebookot elhagyó felhasználók újra összegyűlhetnek.
A rejtélyes felhőben oda az identitás
Az ötletet Eben Moglen, a Columbia Egyetem jogászprofesszora adta a fejlesztőknek, amikor egy februári előadásában arról beszélt, hogy a személyes adatok digitalizálásával az ember elkényelmesedik, és szívesen rábízza azokat a felhőben tevékenykedő vállalkozásokra, ezzel feláldozva magánszféráját és darabokra törve online identitását.
„A technológia a rendelkezésünkre áll, már csak az kell, hogy valaki vegye a fáradságot, és kitalálja, hogyan kommunikálhatunk gördülékenyen, ösztönösen, anélkül, hogy megfizetnénk a felhő rejtett költségeit” – mondta februárban a professzor. (Négy hallgató tehát figyelt az órán, és vették a fáradtságot.)
A készítők
Nyílt forráskód, teljes ellenőrizhetőség, saját memória
Az egyik lehetséges megoldás, a Diaspora New-York-i csapat leírása szerint privacy-tudatos, személyesen irányított, általános felhasználású, elosztott (distributed), nyílt forráskódú közösségi szájt lesz, vagyis szinte minden elemében a Facebookkal szemben határozza meg magát. A nyílt forráskód révén bárki hozzáférhet a programhoz, és módosíthat rajta, a személyes adatok beállításaival senki nem játszadozhat a gazdájukon kívül.
Még ennél is fontosabb az osztott szemlélet, amellyel a létrejövő diaszpóra szellemiségében és technikai eszközeit tekintve is szembeszáll a centrális alapon működő többi közösségi oldallal. Az elosztás, a disztribúció ebben az esetben azt jelenti, hogy a tagok által felvitt adatok nem a szájt központi szerverein tárolódnak – bár arra is lesz lehetőség –, hanem a felhasználók saját, webszerverként működő gépein. Ennek a torrent filozófiájára emlékeztető módszernek az a nyilvánvaló előnye, hogy a felhasználók teljes ellenőrzéssel bírnak az adatok fölött – az egyes gépek seedekként funkcionálnak, és így teszik elérhetővé az információt, ami egyébként lehet akár Facebook-vagy Twitter-poszt is.
A módszer hátránya, hogy azoknak a felhasználóknak, akik komolyan veszik az ötletet, az adatokat tárolniuk kell, és elérhetővé kell tenniük őket, valahogy úgy, mintha saját weboldalt tartanának fent. Ebben a Diaspora fejlesztői egészen rugalmasnak mutatkoznak: a tagok rábízhatják majd adataikat egy hagyományos hosztoló szolgáltatásra, ISP-re vagy egy ismerősükre is, vagy üzemeltethetnek saját seedet a spájzból – a lényeg, hogy nem egy helyen van az összes adat, és nem egy cég dönt önkényesen a sorsáról. Aki pedig nem akar foglalkozni a technikai részletekkel, egy kattintással létrehozhatja a seedet valamelyik szolgáltatónál, például a Wordpressnél.
„Azt gondoljuk, hogy a mai, központosított social webet kiválthatjuk egy biztonságosabb, kényelmesebb, decentralizált hálózattal” – mondják az egyetemisták.
„Annyit ér, amennyien vannak rajta”
A Diaspora sikerét illetően megoszlanak a vélemények. Az optimista tábor szerint a szájtnak győzedelmeskednie kell, mert az ötlet nagyszerű, ráadásul sokan adakoztak a fejlesztőknek, sokan tudnak a projektről, sokan csatlakoznak is majd hozzá.
A kételkedők szerint a közösségi szájtok közötti váltás, a migráció költségei jóval meghaladják egy email cím- vagy egy telefonszámváltásét, és a Facebooknak óriási előnyt jelent, hogy aki most csatlakozik hozzá, jó eséllyel egyből tucatnyi ismerősre talál anélkül, hogy keresnie kellene őket.
A közösségi oldalak létrehozásánál minden a felhasználók toborzásán áll vagy bukik: a network externalities néven emlegetett tétel értelmében minden hálózat annyit ér, amennyien vannak rajta. A Facebook félmilliárd felhasználóját diaszpórásítani nem lesz könnyű feladat. Mark Zuckerbergen, a Facebook alapítóján legalább nem múlik a dolog: ő azt állítja, adakozott a riválisoknak - hogy mennyit, azt nem árulta el.
(Bővebben: Index.hu)
Korrektor - Hírfolyam
