Korrektor - Egyetemi magazin - egyetemes értékek

A New Culture Forum című lap interjúja Mark Steyn-nel Amerika egyedül - A világ vége, legalábbis ahogy mi ismerjük (America Alone - The End of the World as We Know It) című könyvével kapcsolatban.

NCF: Mark, mikorra várható, hogy a könyvet kiadják Nagy Britanniában?

MS: Remélhetőleg valamikor jövőre. Nem akarok úgy járni mint szegény Melanie Phillips, akinek a könyvét (Londonistan) vagy húsz kiadó utasította el, mert nem akarták felkavarni a kedélyeket. Tehát érthetően egy kicsit jobban odafigyelek, hogy kit bízok meg a jogokkal. Egy eltökélt kiadót keresek.

NCF: Mit gondolsz, milyen reakciókat fog a könyved kiváltani Európában?

MS: Már most meg vagyok elégedve a reakciókkal. Elképesztően sokan érdeklődtek a tengerentúli angol jogok iránt, és olyan országokból is megkerestek, ahonnan nem gondoltam volna, hogy bárkit is érdekelnének az ilyen jellegű könyvek. Szóval jó esély van rá, hogy idővel, minden nyelven hozzáférhető lesz. Ezenkívül nagyon örülök, mivel sok példányt vettek meg a dánok, norvégok, németek, hollandok és spanyolok. Egyetértek Melanie-val, hogyha az európai lakosság komolyan veszi saját magát, akkor nem fogják elveszíteni a saját hazáikat. De ha nem néznek szembe a valósággal, ha nem változtatják meg a szituációt a nagyon közeli jövőben, akkor már túl késő lesz.

NCF: Innen a frontvonalakról nézve, mit gondolsz, mit kellene csinálni azoknak az embereknek akik egyetértenek veled? Tudom hogy nem vagy politikus, de ahogy leírod a problémakat, úgy néz ki, mintha a helyzet már teljesen reménytelen lenne.

MS: Úgy gondolom, ha történelmi távlatokból nézzük, más kultúrák képesek az iszlámmal együtt élni, de rendszerint minden attól függ, hogy ez a másik kultúra mennyire magabiztos. Ha a szélsőbal példáját nézzük, akkor a szovjeteknek nagyon kevés bajuk volt a radikális iszlámmal Közép-Ázsiában. De abban a pillanatban ahogy Tadzsikisztán, Üzbegisztán, és Kazahsztán függetlenedett, az iráni és szaúdi pénz elkezdett beömleni az országokba, és nagyon rövid idő alatt sikeresen radikalizálták a lakosságot. És nem hinném, hogy a britek szeretnének olyan aggresszívek lenni, mint a Szovjetúnió volt. Hasonlóképpen, brit India hosszú időn kereszül szintén nagyon jól kezelte az iszlámot. Végülis azon a véleményen vagyok, ha az emberek megértették hogy ki van zárva, hogy a sária szerint éljenek - ami abszurd lenne - ha ellenállnak, hogy a sáriát apránként bevezessék - pl. úgy, hogy leveszik az iskolai és a kórházi menükről a disznóhúst -, akkor van remény. Szerintem ott van a veszély, hogy a társadalom háromfelé fog szakadni. Sokan a hollandok példáját fogják követni, akik eladják a dolgaikat, és egy egyirányú repülőjegyet vesznek Kanadába vagy Ausztráliába. Ez még könnyebb az angoloknak, mivel több angolul beszélő ország van mint hollandul. Azon a véleményen vagyok, hogyha megkérdezünk valakit, részt venne-e egy olyan küzdelemben, ahol egyáltalán nem biztos hogy győzni fognak, vagy hogy az életük második felét Ausztráliában töltsék, akkor rengeteg ember az ausztrál lehetőséget fogja választani.
De a másik veszély a másik végleten leselkedik, hogy amíg a politikai vezetők továbbra is a strucc-politikát folytatják, addig az emberek egyre jobban a neo-nacionalista és neo-fasiszta módszerekhez fognak folyamodni, amik hosszú távon egyáltalán nem fognak megoldást nyújtani. Szóval ott van egy esetleges veszély, hogy amennyiben az emberek akarnak is valamit csinálni, ez a háromfelé szakadás csak fel fogja gyorsítani az eredeti európai lakosság hanyatlását.

NCF: Akárhogy is nézzük, ezekről a témákról nagyon keveset beszélnek itt. A konzervatívoknak új vezetőjük van, de úgy néz ki, hogy a brit politikai pártok mind egyre hasonlóbbakká válnak egymáshoz, és ezeket a problémákat egyszerűen nem szabad felhozni a politikai viták folyamán.

MS: Véleményem szerint David Cameron egy totális katasztrófa. Nagy Britannia, és a többi jelentős angol nyelvű ország, Ausztrália, Kanada, és az Egyesült Államok között az a különbség, hogy mindegyik orszában a konzervatívok vannak hatalmon, nem úgy, mint Nagy-Britanniában. És azokat a konzervatív vezetőket nem azért választották meg, mert olyanok mint David Cameron, aki az első tory vezető, aki jól néz ki farmerben és kigombolt ingben, és aki dicséri Al Gore filmjét...

NCF: Igaz, és el is ment a sarkkörre.

MS: Ami totális hülyeség volt. Mire az olvadó jég és a tengerszint-emelkedés valóban számítani fog, Nagy Britannia már nem fog létezni, és senki sem fog emlékezni arra, hogy David Cameron megmentette a Maldív-szigeteket - ami a jelenlegi trendek szerint úgy 2500 körül fog bekövetkezni. Úgy fognak emlékezni rá, hamár egyáltalán fognak, hogy ő volt az konzervatív vezető, aki nem lépett fel a Britanniát fenyegető valódi veszélyek ellen, hanem csak a kor népszerű badarságaival volt elfoglalva.
Szerintem semmi hasznosat nem csinál, és ez nagyon nyugtalanít. A sznob brit jobboldal, Max Hasting követői, akik elitélik az amerikaiak iraki kalandorságát, a Michael Moore konzervatívok - ahogy itt ismerik őket -, azzal érvelnek, hogy George Bush egy reménytelen helyzetbe került Irakban, mivel az iszlám és a demokrácia nem összeegyeztethető egymással. De ha jobban belegondolunk ebbe, akkor ez nem Irak számára jelent problémát, hanem Nagy-Britanniának, Belgiumnak, Hollandiának, és Skandináviának. És ha valaki a mellét döngetve állítja ezt Irakról, de ugyanakkor nem látja, hogy ez mit is jelent a saját hazájára nézve, akkor az már fáj.

NCF: De egy valami azért mégiscsak megváltozott. Habár az iszlám veszélyről még mindig nem beszélnek, a multikulturalizmust legalább már kitárgyalják, és úgy, ahogy azt öt évvel ezelőtt még el sem tudtuk volna képzelni.

MS: Igen, szerintem ez igaz. Pár héttel ezelőtt Ausztráliában voltam, és ezalatt a miniszterelnök - aki nagyon jó benyomást tett rám - egy nagy oktatási konferenciát tartott, ahol azt javasolták, hogy az ausztrál történelmet úgy tanítsák, mint egy nemzeti hőstettet. Azt gondolom, hogyha a hazád alapjában véve a nagy csaták során rendszerint a jó oldalon állt, akkor ezt úgy is kell tanítani. A briteknek erre több joguk van, mint szinte bárki másnak a bolygón. Természetesen itt is voltak bajok, és sajnos a mai brit történelem szemléletében csak ezeket a bajokat emlegetik. Egyáltalán nem vagyok meglepődve hogy sorba szedik össze a Közép-Angliában felnőtt embereket az afgán csatamezőkön, mivel ha az ember a tipikus angol iskolákba járt az elmúlt huszonöt évben, akkor mindent tanultak, kivéve hazaszeretetet. Ez az egész az óvodában kezdődik, ahol úgy nevelnek, hogy ahol a hazaszeretetnek kellene létezni, ott egy nagy hatalmas űr lesz.

NCF: Mi a véleményed arról az érvről, hogy ha egy országnak a lakossága nagyon kevés tanújelét adja, hogy fenn akarja tartani az életvitelét, akkor azt az életvitelt egyszerűen nem érdemes megmenteni?

MS: Azt gondolom, hogy ma az elektronikus korban, sokkal könnyebb a jelen időben élni, mintsem hogy az ember tisztában legyen a jéghegy 7/8-ával, ami nem más, mint az idők folyamán felgyülemlett örökség. Meg vagyok győződve afelől, hogyha valaki egy tömeg kultúra előtti társadalomban él, pl. 1850-ben egy kis elzárt hegyifaluban, sokkal inkább tisztában van a saját történelmi szerepével. De ha az ember 2006-ban él, amikor állandóan jönnek ki az új James Bond filmek és a Britney Spears CD-k, akkor sokkal könnyebb a jelen időben élni. Véleményem szerint a kormánynak az is egy feladata - egyébként nem hiszek a nagy államban, a kis államnak vagyok a híve - hogy ez a David Cameron-féle badarság helyett megismertesse az embereket a történelmi szerepükkel, hogy az emberek felfogják, hogy a jelennél fontosabb dolgok is vannak.
Szerintem Nagy Britannia egy komplett tragédia. Az új korban ők voltak a legjelentősebb jóindulatú hatalom, és sikeresen exportálták a nyelvüket, a jogrendszerüket, és a szélesebb kultúrájukat a világ négy sarkába. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy azok az emberek akik a legjobban megvetik a brit örökséget, az anyaországban élnek. Ez abszurd.

NCF: Kultúrháborúról van szó. Köztudott dolog hogy habár a jobboldal megnyerte a gazdasági vitát, a kultúrháborúban a baloldal aratott győzelmet. Szerinted vannak jelek hogy ez esetleg változna? Vagy szó szerint meg kell várnunk, hogy a te demográfiai elemzésedet vegyük alapul, hogy egy egész nemzedéknek - az ún. 68-asoknak, akik ma vezető beosztásokban vannak - ki kell halnia?

MS: Igen, valóban azt gondolom, hogy nagyon nagy problémák vannak azzal a nemzedékkel. Szerintem szinte lehetetlen, hogy bármi józan észt verjünk beléjük, és ahogy mondtad, manapság ez a generáció irányítja a nyugati világot. Ez részben megmagyarázza, hogy a nyugati civilizáció miért vesztette el az önbizalmát. Úgy gondolom, hogy Nagy Britannia egy tragédia elé néz, mivel belülről sikeresen kibelezték. Nemrég elkeseredésemben azt mondtam, hogy Nagy-Britanniának minden esélye megvan, hogy egy chip shop-okkal (jellegzetes angol "gyorsbüfé") teli Szomáliává váljon, vagyis egy belülről kiüresedett állammá, ahová a veszélyes, gonosz, és opportunista elemek beköltözhetnek.
Úgy látom, hogy az MI5 (brit titkosszolgálat) és a többi hatósági szervezetnek sokkal korábban rá kellett volna jönniük, hogy milyen hatalmas problémával néznek szembe. Még ma is túlságosan sok ember van a brit állam legmagasabb posztjain, akik úgy gondolják, hogy ez egy IRA jellegű probléma, ami azt jelenti hogy időnként egy buszt felrobbantanak, egy vonatot kisiklatnak, pár tucat ember meghal, de az IRA-hoz hasonlóan az egészet végülis kordában lehet tartani. Nem, ez ennél sokkal sötétebb, sokkal ambíciózusabb, és potenciálisan sokkal több esélye van az ország megváltoztatására. Egyszerűen nem értem, miért költenek hatalmas összegeket az MI5-re és más hasonló szervezetekre, ha még az alapokat sem tudják kitalálni. Hogy ezeket a problémákat megoldjuk, fontos helyreállítani a brit identitást. Ugyanakkor nagyon nehéz bármiféle hagyományt fenntartani, ha az emberek hagyják, hogy mindent megkérdőjelezzenek. Ha az ember elmegy egy karib-szigeteki parlamentbe, mint pl. Grenada, akkor meglátja hogy még mindig megvan a miniatűr Hansard-juk (a parlamentben elhangzott viták nyomtatott formában), a jogar, a paróka, és mindaz, amit Tony Blair el akart törölni a Westminsterben. Az a különbség, hogy Grenadában, St. Kitts és St. Luciában tudják, hogy ezek kötik őket a több évszázadon keresztül kialakult békés alkotmányos fejlődéshez, és hogy bizonyos értelemben ez a különbség köztük és Kuba valamint Haiti között. A karib-szigetekiek ezt megértik, de Tony Blair, Gordon Brown, és David Cameron nem.

NCF: Franciaországban, a csatorna túloldalán, közeleg az elnöki választás. Odaát sokkal nagyobb a muszlim lakosság mint Nagy-Britanniában. Az ország abban a hitben van, hogy mivel ellenezték az iraki háborút, ezért nem fogják őket megtámadni. Mit gondolsz, mi fog történni?

MS: Szerintem a kontinentális országoknak egyéni problémáik vannak. Sohasem hittem el hogy Nicholas Sárközy, Franciaország Reagan-je, vagy pedig Angela Merkel Németország Thatcherje legyen, mivel a német és a francia lakosság még nincs abban a helyzetben, amiben a brit és az amerikai választók voltak a 70-es évek végén. Más szavakkal élve, még nem fogadták el, hogy a régi rendszernek vége. Azt gondolom, legalábbis a németekkel és a franciákkal kapcsolatban, hogy habár rengetegen közülük úgy gondolják hogy messze túl sok muszlim van a városaikban, és már elegük van a bűnözéstől és a hasonló dolgokból, de még nem jöttek arra rá, mik az okai ennek a slamasztikának. A meg nem engedhető jóléti programok, meg a jóléti jogosultságok, a fizetett vakációk, a kontrollált munkaerőpiac, és minden más, ami előidézte ezt a helyzetet.
Ha már mindenképpen szükség van a bevándorlásra, akkor legalább arról kellene gondoskodni, hogy a bevándorlók több forrásból jöjjenek. De ha a bevándorlás szinte csak egy forrásból fakad, akkor annak lesz egy kultúrális összetevője is, és gyakorlatilag ez egy demográfiai transzformációhoz fog vezetni. Ha a bevándolók a földgolyóbis 200 országából egyformán jönnének, akkor nem lenne ilyen kultúrális összetevő. Viszont ha a bevándorlók nagyrészben egy adott ön-szegregáló helyről jönnek, akkor viszont ez a kultúrális komponens nagyon is jelentőssé válik.
Furcsa, hogy mondjuk a latin-amerikaiak, nem vándorolnak be a katolikus Európába. Ha belegondolunk, eléggé könnyen be tudnának illeszkedni. De az egyik ok, ami miatt nem jönnek a képzett bevándorlók, hogy a magas európai adók nem teszik a kontinenst különösebben vonzóvá - és ez a jövőben még rosszabb lesz - és nem akarják a Jacques-ok és a Gerhardok jólétét támogatni. Egy latin-amerikai, indiai, vagy kínai képzett kivándorlónak ez nem hangzik jól. Tehát miközben ezek az emberek mennek Észak-Amerikába és Ausztráliába, Európa csak a maradékot kapja, és ezt nagyrészt a muszlimok teszik ki. De az iszlám problémája a kontinentális Európában csak egy a sok közül, és ezt a problémát nem lehet a többitől elszigetelten megoldani.

NCF: Mi a véleményed arról a feltevésről, hogy az ezekbe az országokba bevándorló muszlimok egy, a kalifátusra irányuló széleskörű vágyakozás gyalogos katonái? Végülis ez is egy nézőpont, vagy nem?

MS: Ezzel egyetértek, és ez nem titok. Európa imámjai ezt mondják, és a Közel-Kelet muszlim vezetői, valamint pl. Kadhafi ezredes is ezt mondta. Az iráni Mahmoud Ahmadinezsád többé-kevésbé szintén ezen a véleményen van. Alapjaiban véve egyáltalán nem valószínű hogy egy "Bécs Kapui" helyzet álljon elő, mivel az ellenség már belül van a kapukon. Azt gondolom, ha nyugati muszlimok között közvéleménykutatást végzünk, akkor jelentős számuk gyakorlatilag ugyanazt a célt akarja elérni amit a Szeptember 11-ei "hősök" akartak - nem akarnak repülőgépekkel felhőkarcolókban kikötni, de alapjában támogatják az elvet, hogy a nyugatot leigázza az iszlám. Amerikában ez még nagyon messze van, de Európában ez minden nappal egyre közelebb kerül. Tudjuk a letartóztatott emberektől, hogy ezt az ún. terrorizmus elleni háborút nem néhány áporodott levegőjű afgán barlangban élő fickó ellen vívjuk, hanem leginkább elnyugatiasodott muszlimok művelt csoportjai ellen. Ezek az emberek követték el Szeptember 11-et - a hamburgi sejt, a londoni metrórobbantók britek voltak, csakúgy mint a cipős bombázó, vagy a francia állampolgár Zacarias Moussaoui. Az az egyik fő probléma, hogy minél tovább élnek a muszlimok nyugaton, annál jobban elidegenülnek. Az emberek azt mondják, hogy még 1-2 nemzedék és ezek az emberek teljesen bele fognak olvadni a társadalomba - egy holland miniszter jelölt mondta nekem, hogy akkor gondolta meg magát, amikor rájött hogy a Hollandiában élő fiatal muszlimok sokkal radikálisabbak és jobban el vannak idegenülve az európai társadalomtól, mint a szüleik, akik a 70-es években jöttek. Ez egy fordított beolvadás.

NCF: A könyvedben említesz egy arab közmondást, hogy "a haldokló teve sok kést vonz".

MS: Igen, találkoztam ezzel a közmondással - egy haldokló teve sok kést vonz. Bizonyos fokig átköltöttem Rumsfeld fantasztikus aforizmáját, hogy a gyengeség provokáció. Nagyon sajnálom hogy a 2006-os választások után kihajították Rumsfeldet, mivel azon kevés emberek közé tartozott, akik értették hogy a nyugat gyengesége vonza ezeket a támadásokat. Más szavakkal élve, minél jobban probáljuk befogadni és lekenyerezni az ellenségeinket, annál inkább fogják a következő állítólagos sérelmet felemlegetni. Pár héttel ezelőtt voltam az elnöki hivatalban, és amikor a muszlimok sérelmei jöttek szóba, mint pl. Irak vagy Izrael, Bush elnök megjegyezte, hogy "Jaj, ne! Irak előtt ott volt Izrael", és utána sorolta a különféle panaszokat, és végül a hosszú listája után megjegyezte, hogy "ha nem a keresztes hadjáratok, akkor a karikatúrák". Az, hogy pár karikatúra egy dán újságban, amit senki sem olvas, olyan indulatokat tud kiváltani, mint az ezer évvel ezelőtti keresztes hadjáratok, azt mutatják, hogy a leglényegtelenebb dolgokon fel tudnak háborodni. Mint pl. a Burger King jégkrémjének a doboza, amit át kellett tervezni, mivel a rajta lévő stilizált fagylalt úgy nézett ki, mintha Allahot arabul írták volna. Amint az egyik felháborodásnak vége, rögtön jön a másik. Mindazt el fogják veszíteni az angolok, ami hozzátartozik olyannyira kedvelt életvitelükhöz, mert egy félig iszlamizált társadalomban nem lesz rá lehetőségük.

(The New Culture Forum)