Korrektor - Egyetemi magazin - egyetemes értékek

Az uszítás, a megfélemlítés és történelemhamisítás változatlanul folytatódik, gyakorlatilag mindegy, hogy a július 2-a óta illegális Magyar Gárda, vagy utódja, a mozgalomként is feloszlatott Új Magyar Gárda munkásságában. A Jobbik által teljes mellszélességgel támogatott illegális szervezet egyik legproblematikusabb célkitűzése, hogy életre kelti Vitéz Nagybányai Horthy Miklós magyar kormányzó mindenre elszánt kakastollasait, a Magyar Királyi Csendőrséget.

„Célunk, hogy a kistelepüléseket terror alatt tartó közösségellenes csoportok, csoportosulások megszűnjenek, ehhez az egykori Magyar Királyi Csendőrség hagyományához kívánunk visszanyúlni. A Magyar Gárda a csendőrséggel táplált téves és negatív előítélettel kíván egyszer és mindenkorra leszámolni. Ismerje meg ország-világ, hogy mi is volt a Magyar Királyi Csendőrség valódi történelme, mekkora tisztesség volt csendőrnek lenni.

Első lépésként elkezdjük a csendőri feladatokra alkalmas személyek szellemi és fizikai képzését, második lépésként pedig a Magyar Gárda jogi munkacsoportjával elkezdjük kidolgozni a kötelességtudó és köztiszteletben álló csendőrség visszaállításának jogi feltételeit, hogy Magyarországon újra rend és nyugalom uralkodjon!” - olvasható a Magyar Gárda hivatalos honlapján.

A Magyar történelem legsötétebb korszakában a csendőrség hatalmas terhet vett le az SS válláról a magyarországi vidéki zsidóság összegyűjtésében, kifosztásában és bevagonírozásában. Becsületességükről, vitézségükről a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság portálján olvashatunk, például ilyeneket: „Válogatott kínzásokat találtak ki”; „Agyonlőttek egy tizennyolc éves kislányt”;  „A nőknek áramot vezettek a méhükbe”; „ A meztelen talpamat véresre verték”; „Baltanyéllel ütött”; „Puskatussal vertek, szegény apukámnak meggyötört arcán csurgott a vér”.

Közismert tény, hogy a csendőrök 1944-ben hirtelen gavallérok lettek és mátkáiknak, szeretőiknek számtalan esetben arany gyűrűket, ékszereket ajándékoztak. A vagyonosabb izraelitákat az úgynevezett pénzverdékbe vitték és ott brutális vallatásnak vetették alá őket, így fosztották ki szerencsétlen áldozataikat.

1945-ben az országban maradt csendőrök egy részét népbíróság elé állították és elítélték. Az 1989-ben létrejött Alkotmánybíróság megsemmisítette az 1945. évi népbíróság számos kitételét. A határozat többek között azzal érvelt, hogy az egykor elítélt személyek háborús tevékenysége az elkövetés idején nem minősült büntethetőnek.

A rendszerváltás után Horthy rendtartói üldözőkből üldözöttekké, a kommunista diktatúra áldozataivá váltak. A rehabilitáció annyira jól végződött, hogy hamarosan emléktáblát avattak a Magyar Királyi Csendőrségnek és különböző konferenciákat, megemlékezéseket kezdtek szervezni.

Ilyen rendezvényeken sokat megélt csendőrbajtársak buzdították a hallgatóságot, akik jelentős része mindenre elszánt fiatalokból állt. Kezdetét vette a Horthy Miklós Kormányzó úr és Legfelsőbb Hadúr által kinevezett csendőrnap, február 14. megünneplése. 2000-ben megrendezett Csendőrnap keretében Bugarin Horváth Pál Magyar Királyi Csendőr főhadnagy a mátészalkai szárny utolsó parancsnoka (aki egyébként részt vett a mátészalkai zsidóság gettósításában - olvashatjuk Randolph L. Braham történész professzor A népirtás politikája című tanulmányában) kifejtette, hogy sohasem szabad megfeledkeznünk a legénységről, akik a tényleges szolgálatot ellátták.  Arra is felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy tisztelettel kell megemlékezni a magyar parasztságról, mely gerincét adta a testületnek s mindenkori biztosítéka volt a becsületes szolgálatellátásnak.

„Mátészalkán a csendőrök mindenért vertek, ha véletlenül az utcán találkoztak egy zsidóval, az már elég ok volt arra, hogy megverjék”- meséli egy szatmári holokauszt túlélő.  A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei települések csendőrőrsei hírhedtek voltak kegyetlenkedéseikről. Csenger városka Mátészalka közelében található, közvetlenül a Román határ szélén. Valaha rengeteg zsidó élt a településen. Zsinagóga is működött, 1945 után cipőgyárat létesítettek falai között.

A 84 esztendős V. Gyula bácsi a csengeri Helytörténeti Múzeum szomszédságában él. Forró nyári napokon, az udvaron hűsöl. A csendőrökre így emlékezik: „Én mutattam meg a csendürüknek, hun laknak a zsidauk. Hej, kísértem üket. Szedték összefele mind. Micsoda szép zsidó lyányokat vittek el, anyám! Oszt én is mentem velük. Itt meg ehin, ebbe a házba, ahun most a Helytörténeti múzeum van egy nagy gazdag zsidau élt. Itt verték össze a csendürök, mert nem mondta meg hová dugta a pénzt! Szoknak ide amerikai zsidauk járni a temetübe, na oszt mutatom, én merre menjenek, mindnek ismertem az apját, rokonját, de alig adnak pár dollárt. A csendürök, ó lyányom az mán egy se él. Vitték elfele mindet a kommunisták! Nincs mán csendür életben, eridj mán ilyen butaságot, hogy a csendürük élnek!”

Csengertől pár kilométerre Porcsalma községben a 83 éves P. Laci bácsi nagy hangon közli: „A történelmet hamisítják a kommunisták! Arrúl kell beszélni, hogy hová hurcolták a magyar embert a kommunisták! A Hortobágyra hurcolták, ez az igazság, hogy a kommunisták mit csináltak, azt beszéljék! Itt minálunk nem vaut csendür! Oszt én nem tudom hová lett az a sok zsidau!”

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Jobbiknak majdnem minden településen van választókerületi szervezője. Porcsalmán Trianon megemlékezést tartottak június 4-én, azóta is ott lobog az árpád sávos. A Jobbik szószólói sűrűn látogatnak erre a vidékre, nyitott füleket és lelkes tömeget találnak. 

Az Élet és Irodalom értesülései szerint a Nemzeti Ifjak Egyesületének tagjai az ország minden részéből jártak a Belgrád rakpartra, a Nemzeti Fórum nevű szélsőjobboldali gyűlésekre. Itt találkoztak azokkal az öreg nyilasokkal, akik okosították őket.

Ilyen műhelyekben formálódik ma az új magyar történelem, és zajlik a korlátlan, arcátlan agymosás. A kérdés az, hogy mi a cél: a történelem legsötétebb korszakainak megismétlése?