Vajon melyik vendég szeretne rendesen be nem meszelt, foltos fal mellett aludni? Ki szeretne szállodai szobájában a kilátás helyett kilógó csövekben gyönyörködni? Kiben ébreszt bizalmat egy graffiti-vel telemázolt földalatti folyosó? Ki mászna be éjnek idején a szellőzőrendszeren keresztül a szállodába? Ne tévesszenek meg senkit ezek a tények: az érdeklődés elsöprő erejű!
VIDEO-val!
Frank Riklin, Patrik Riklin és Daniel Charbonnier találmánya, a svájci székhelyű nullcsillagos hotel újabb bizonyítéka annak, hogy a vendéglátás egyik legfontosabb eleme a marketing. Jó reklámmal bármit el lehet érni, persze nem árt, ha vállalkozó kedvű (sznob?) fogadóközönség is van kéznél. Az emberek tolonganak azért, hogy egy földalatti atombunkerből átalakított, több mint minimál stílusú szállodában szállhassanak meg, amelyben – mivel egy ablaka sincs – a nyomasztó hatást egy régimódi televíziókészülék oldja, amelynek képernyőjén a település földfeletti képe látható. A szerencsések, akik még szobához jutnak, régi faágyakban, vagy alumíniumvázas tábori emeletes ágyakban tölthetik az éjszakát sok más, számukra ismeretlen vendéggel egy szobában, és bárányok számolgatása helyett hallgathatják a légtisztító berendezés hangos duruzsolását, amíg el nem nyomja őket az álom. Didergő lábukat mindeközben a piros műanyag plümó (meleg vizes palack) melegíti, melyet egy két cső között kifeszített zsinórról lehet leakasztani.
Hogyan lehet mindezt sikeresen eladni? Ez már művészet! És voltaképpen ezzel bele is találtunk a dolog közepébe, az alapítók ugyanis teljes mértékben művészeti tevékenységként fogják fel, amit csináltak. Persze nem klasszikus, hanem amolyan posztmodern művészetről van szó. Van itt még emellett egy kis társadalomkritika és korrajz is, a Riklin fivérek ugyanis úgy jellemezték szállodájukat, hogy az nem más, mint „a szocializmus esszenciája”. Érdekes belegondolni, hogy ez az eszencia épp Svájcban születik meg, néhány jólöltözött fiatal tervező álmából… A posztszocialista országok talán többet tudnának mesélni a létező szocialista nyaralás szépségeiről, abból az esszenciából viszont nem kérne senki, sőt: a maradványaitól igyekszünk inkább megszabadulni. Itt azonban nem egészen erről van szó: az alumínium vázas ágyakat ugyanis nyugati üzletemberek, művészek, fiatal utazók töltik meg – gyakran azok tehát, akiknek személyes élményeik nincsenek a szocialista vendéglátásról, így számukra a dolog inkább egy izgalmas szerepjáték. Főleg, hogy az alkotók olyan finomságokkal spékelték meg a hotelt, mint a szellőzőcsatorna, amin keresztül a későn érkező vendégek bemászhatnak, vagy a biciklikerék, aminek megpörgetésével ki lehet sorsolni, hogy melyik vendég mennyi időt tölthet a zuhanyzóban.
A Null Stern Hotel-re a nemzetközi díjak is záporoznak: 2009-ben bekerült a száz legjobb európai hotel közé, ugyanebben az évben a legjobb innováció és koncepció díját is elnyerte. 2010-ben az ötven legjobb "hip hotel" ("nagyon egyedi hotel") és a világ tíz legérdekesebb szállodája közé sikerült bejutnia. A projektgazdák a svájci Teufen-ben nyílt első nullcsillagos nagy népszerűségére való tekintettel már szállodalánc létrehozásán dolgoznak, és honlapjukon ígérik: hamarosan az Ön körzetében is nyitunk!
EZT NÉZD MEG: A Null Stern Hotel németül; A Null Stern Hotel angolul
Korrektor - Hírfolyam
Hozzászólások
Gondolom a vendégek nagyrésze is így gondolkozhatott! :)
A srácok meg röhögnek a markukba, ennyi balféket! Egy jó kis marketing, és a világ a feje tetejére áll!! Nem gyenge! Ehhez aztán kell arc! És azok sem piskóták, akik el is mennek :D