Korrektor - Egyetemi magazin - egyetemes értékek

Az USA csapata 1995 után idén hódította vissza az Amerika Kupát, a világ egyik legismertebb vitorlásversenyén. Óriási teljesítmény az amerikai egységtől, hiszen évek óta hiába próbálkoztak már. Az utolsó futamon voltak pillanatok, mikor úgy tűnt, a svájci Alinghi megtalálta a csodafegyvert az amerikaiak ellen, de hála a jenkik zseniális kormányosának, Russel Coutts-nak, aki új-zélandiként segítette a BMW Orancle-t, kijöttek a csávából, és a 20-25 csomós sebességgel haladó svájciakkal szemben 5 perc feletti előnyt teremtett a maguk 23-28 csomós sebességével.

 Az America’s Cupot – az ezüst kannát – Robert Garrard londoni ékszerész készítette 1848-ban, eredetileg nem is megrendelésre. Későbbi Anglesey első márkija vásárolta meg, hogy aztán a dél-angliai Cowesban székelő Royal Yacht Squadronnak ajánlja fel trófeaként.
Az új díjkülönlegességet először 1851-ben az amerikai America szkúnert és a cowes-i yachtclub hajói között zajló verseny győztesének ajánlották fel. A megmérettetés, amely elsősorban Anglia tengeri fölényének ünneplésére és erőfitogtatásra szolgált (volna), a Wight-sziget megkerüléséből állt.
Az amerikaiak természetesen demonstrálni akarták: méltó ellenfelei a brit yachtoknak és kormányosoknak. A jenkik szkúnerét John C. Stevens, a New York Yacht Club alapítója építette. Az America jó benyomást keltett, a hozzá fűzött remények is nagyok voltak: „minden hajó között a leggyorsabb” legyen. Tizenhat yacht indult el a versenyen, az angol hajók sorra estek ki, végül a történeti leírások szerint az America ért be elsőként.
A trófea így a New York-i klubba költözött, és felvette a győztes szkúner nevét, az Americát. Itt is maradt 132 évig, ugyanis az amerikai egységek eddig nem találtak legyőzőre, sikeresen álltak ellen 25 különböző nemzetiségű kihívó hajó rohamának.

A bajnokok az „ezüst kannával”

A leghíresebb ellenfelek egyike a Sir Thomas Lipton ír báró volt, aki a versenyeknek köszönhetően teáit is népszerűsíteni tudta az újvilágban. 1931-ben, 80 évesen próbálkozott utoljára a versenyzéssel.
Szintén állhatatosnak számított a francia Marcel Birch báró – az ő találmánya volt egyébként az eldobható golyóstoll és a borotva is –, aki elsőként ismerte fel a kihívok selejtező versenysorozatának szükségességét, ezt a rendezvényt a mai Louis Vuitton Kupa előfutáraként tarthatjuk számon.

Sir Thomas Lipton a Time címlapján

132 évnyi veretlenség után elkerülhetetlenné vált, hogy eljöjjön a vereség ideje is. 1983-ban az ausztrál Australia II lett az új győztes. A selejtezőnek számító Vuitton Kupa megnyerésében döntő szerepet játszott egy akkoriban forradalminak számító „szárnyas” keel tesztelése. Elsősorban ennek, de még számos újításnak köszönhetően nyert az Australia II. A döntő  az amerikaiaknak  – kapitányuk Dennis Conner – kedvezett:  3-1 arányban bizonyultak jobbnak és egyetlen győzelem hiányzott az újabb trófeavédéshez, az Alan Bond vezette ausztrálok azonban feltámadtak, és a soron következő 3 körben legyőzték a jenki alakulatot. Ezzel vége szakadt a sporttörténelem leghosszabb győzelmi sorozatának.
Az amerikaiaknak azonban nem kellett sokáig várniuk, hogy visszaszerezzék a kupát. Dennis Connert nem olyan fából faragták, aki könnyen beletörődne egy vereségbe. 1987-ben, egy vitáktól sem mentes, hatalmas viadalban legyőzte az ausztrál egységet és visszahozta San Diego-ba az ezüst kannát.
Egészen 1995-ig nem volt változás az erőviszonyok szempontjából. Ám ekkor borult a papírforma és az új-zélandi  Russel Coutts fekete színű hajója legyőzte az amerikai vetélytársát. Ez volt az America’s Cup legmegszégyenítőbb veresége. Új-Zélandon hihetetlen utcai parádé és nemzeti örömünnep fogadta a hazatérőket. A kupa történetében eddig résztvevő nemzetek legkisebbike aratott győzelmet.

A Wight sziget csücske. Ma is vitorlás paradicsom.

1997-ben újabb drámai esemény hagyott szó szerint nyomot a kupán. Egy Benjamin Piri Nathan nevű ember behatolt a Royal New Zealand Yacht Squadron épületébe és súlyos sérüléseket okozott az ezüst kannán egy pörölykalapáccsal. Állítása szerint tettét politikai okok vezérelték. A trófeát a Garrard ékszerészet emberei állították helyre.  Az 1999-es verseny azért számít jelentősnek, mert ez volt  Dennis Conner hetedik – rekordnak számító – részvétele.  A döntőben ekkor történt meg először, hogy nem indult a amerikai egység. Egy olasz hajó került szembe a címvédő új-zélandi alakulattal, de a szigetország csapata sikeresen védte meg a trófeát.
2003-ban került a kupa története során először Európába, amikor is a svájci Alinghi hozta el Ausztráliából. Az idei versenyt Valenciában rendezték. A svájci és amerikai trimaránok (három testű hajótípus, amely hihetetlen sebességre képes) óriási technikai-taktikai csatát vívtak. Az első futamot simán nyerő amerikai csapat (BMW Orancle) a második, s egyben sorsdöntő futamon is diadalmaskodni tudott.
Az idén nem annyira a nagy vízi csatákról, hanem inkább a technikai újításokról szólt a megmérettetés. Sokak szerint ma már nincs olyan hangulata az eseménynek, mint amikor még azok a valódi match race-ek zajlottak napokon keresztül.
A következő 34. American’s Cupra máris van egy újabb jelentkező, a Mazcalzone Latino. A csapat a Yacht Club Roma színeiben fog indulni.
Reménykedünk, hogy újra láthatunk majd klasszikus csatákat és szép győzelmeket, amelyek tovább öregbítik ennek az igazán arisztokratikus sportnak a hírnevét.