Korrektor - Egyetemi magazin - egyetemes értékek

Minden tudásunk történetbe ágyazottan létezik. Ebbe az irodalomtörténetbe oltották egybe a Kultúroltás Fesztivál résztvevői mindazt a tudást, történetet, világnézetet, művészetet, amely meghatározza a viszonyunkat a világhoz.

Balkán – a bennünk élő idegen 

A XX. század a Balkánon kezdődött egy lövéssel és ott is ért véget jóval több lövéssel- kezdte az első szekcióbeszélgetést Gállos Orsolya műfordító. Ebből kifolyólag a Balkánt mint fogalmat meghatározni nehéz, majdhogynem lehetetlen. Mert számunkra idegen elidegenedést hordoz magában. „Fedezékből lőttem önmagam árnyékára”- mondja versében Simon Grabovac vajdasági költő, ezzel alátámasztva azt a megállapítást, hogy a Balkán köré szerveződő irodalom idegen. Konfrontálódnunk kell önmagunkkal ahhoz, hogy ezt az alapvető diszkomfortérzést, ha nem is teljesen, de részleteiben önmagunkba tudjuk oltani. 

A kapocs, ami összeköt minket tehát nem más, mint a költészet, mert természetéből adódóan képes átjárhatóságot biztosítani olyan beszédmódok által, melyek Csányi Erzsébetet idézve: „termékeny, szellemi tevékenységre késztetnek.” Pont ezért jutottak a kerekasztal-beszélgetés végére a résztvevők arra a konszenzusra, hogy a Balkán minden emberben megtalálható, és senkit nem érdekel, hogy a politika mit kezd vele, hiszen egy életérzés sohasem ideologizálható.
 Simon Grabovac szerint az ideologizáció azért sem lehetséges, mert az ideológia mindig nyelvhez kötött és retorikus. A nyelvünk viszont gyökértelen, ezért hiányos szubjektumokat eredményez. Sajátos idegenséget, mely az ember sajátja, pont ezért fontos, hogy beszéljünk balkáni irodalomról, költészetről, regényekről. Mert önmagunkból táplálkoznak, önmagunknak.

Simon Grabovac  Az újvidéki alkotó költészete lényegének a szimbolikát tartják. Művészete heves és meredek törekvés a nyelv intenzitásai és frissessége felé, képei szokatlanok, olykor nyersek és elementárisak, szintaxisa töredezett. Versei alapvető hangvétele az irónia. Nyelve diszkontinuális, atomizált, kifulladó, feszült ritmusokban létrejövő, a világ meredélyeit, ellentmondásait, drámáit felfedő.

Centrum nélküli játék

 Ezt a gondolatot erősítette  A perifériáról a centrum  (PC) köteteinek bemutatója is, amelyben V. Gilbert Edit szerint most a Balkán kapujában, a mezsgyén van az élet, és nem a centrumban. Azaz a Balkán mint fogalom legalitását az biztosítja, hogyha mindenki elfogadja az interkulturális különbségeket az egyes diszciplínákban. Így képes lehet átjárhatóságot biztosítani az olvasók számára. 
Ugyanakkor leszögezendő, hogy ennek az átjárhatóságnak a legnagyobb akadálya a nyelv- állítja Dobó Attila és Orbán György. Ezért célszerű lenne ezeket a tanulmányokat, verseket, novellákat átfordítani más kisebb nyelvekre is. Nem feltétlenül a multikulturalitás miatt, hanem azért is, mert a PC alapgondolata a játékosság. Nyelv, képzőművészet, líra és próza egymásba oltása, mely vállalja azt a nehézséget, ami a megértés nehézségből fakad. Ezért a PC alapvetően egy centrum nélküli kísérlet, amely nem elégszik meg a különböző kultúrák, tudományágak és művészetek kulturális különbségeinek kiaknázásával, hanem törekszik rá, hogy a nyelv által legalitást kapjanak az idegen elidegenedett szövegek, mert képesek egymással és az olvasóval is párbeszédet folytatni, játszani, nagy és kis nyelveken.

Csányi Erzsébet Újvidéki esztéta, irodalomtörténész. 1975 óta publikál kritikákat, tanulmányokat. Tanulmánykötetei: Szövegvilágok: a fikció fölénye; A regény öntudata; Világirodalmi kontúr

Vallás-tolmácsolás

 Kiélezett volt a konferencia harmadik kerekasztal-beszélgetése, mely Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács című regénye köré szerveződött, mivel a játékszabály az volt, hogy minden résztvevő a saját világnézetén átszűrve interpretálta a történetet. Az interpretáció sokszínűségét különböző vallások képviselői által vallott tanítások (katolikus, zsidó, hinduista) hozták létre, ezzel kialakítva egy alapkonfliktust, mely a dogmatikusságból fakadt. Ezáltal a beszélgetés végére derült csak ki, hogy ezek az emberek az irodalom keretein belül képesek párbeszédet folytatni egymással, ugyanakkor ennek sikerességéhez szükség volt egy közvetítő közegre. Schönberger András rabbi szerint ez amiatt lehetséges, mert a különböző egyházak nézeteit a vallás és a politika határozza meg, miközben mind a beszélgetés alatt, mind a regény értelmezése közben emberi problémáról van szó. Véleménye szerint ez determinálja a történetünket – akárcsak Daniel Steinét – annak ellenére, hogy az önazonosság keresése folyamatos.

Demokrácia a határokon innen és túl

 Ezek után a következő kerekasztal-beszélgetésen jogosan tette fel a kérdést Barcsi Tamás, hogy van-e demokrácia? Megvalósul-e a demokrácia? A kérdésre B. Nagy Veronka szerkesztő-riporter (Bukarest) és Gáspár Gabriella szociológus adott választ. A probléma gyökere abban keresendő, hogy – jó esetben is – csak kontrollfunkció működik az emberekben. Alapvetően egy civil értelmiségi társadalomban élő polgár látja a különbségeket, mégsem tud ellene semmit tenni, mert a szocializációnk és a történelmünk determinál minket.

B. Nagy Veronka Bukaresti EMKE díjas szerkesztő-riporter. Első szakmai sikereit a "Juhaimnak maradékát összegyűjtöm" című sorozatával nyerte, amellyel az erdélyi szórványmagyar településeket járta be. Azóta számos további díj birtokosa, a romániai magyar televíziózás fontos alakja.

Ezen gondolatiságból kiindulva folytatta a másnapi beszélgetést V. Gilbert Edit, ahol a civil közérzetről, a panaszkultúráról volt szó. A beszélgetés fő tanulsága az volt, hogy az igényes laikus szemlélet kialakításához időre és türelemre van szükség.
 A konferencia záró akkordja pedig partnerszervezeteink bemutatkozása volt. Bemutatkozott a miskolci Műút, a vajdasági DNS, illetve Papp Ágnes Klára is bemutatta az új könyvét.
 A két nap alatt nemcsak az irodalmat, vallást és közéletet oltották egymásba a konferencia résztvevői, hanem a művészeteket is. Pongrácz Éva művészetterapeuta szerint a képzőművészetre legalább annyira szükség van, mint az irodalomra, mert a képek képesek párbeszédet folytatni különböző tudományokkal. A második napon ezért gyerekekkel és fiatal felnőttekkel kezdtek el egy monumentális képet megfesteni, emellett pedig nemez-műhely is működött Csille Márta textilművész vezetésével. Nemcsak a képzőművészet, hanem a zene és a színház képviselői is színesítették a konferencia programját. A Fanyuszi zenekar örömzenével oltotta, öltötte egybe a kultúrát, zenét és irodalmat. Az Üres Tér Társulat Godot-ra várván című monodrámája is pedig egyfajta kísérlet volt arra, hogy képes-e találkozni egymással színész és néző. Ez a mechanizmus pedig segíthet abban, hogy elgondolkodjunk, szeretnénk-e részévé válni, vagy részévé KELL-e válnunk a várakozási folyamatnak.
 Találkozás-átjárhatóság-(köz)élet hármassága jellemezte a konferenciát, hiszen olyan emberek találkoztak egymással, akik egy asztal köré ülve képesek voltak együtt gondolkodni. V. Gilbert Edit szavaival élve „labdákat dobáltunk egymásnak”. A labdákat pedig mindenkinek sikerült elkapnia és a saját szemszögéből bedobnia a kosárba, melyből bárki kedvére szemezgethetett.