Korrektor - Egyetemi magazin - egyetemes értékek

Stanislaw  Lem: Solaris

Egy messzi-messzi galaxisban, távoli bolygó felett keringő Solaris Állomáson  szütymörög néhány tudós , hogy kapcsolatot teremtsen a „nemtudjákmivelkivel”, közben furcsa dolgok történnek. Úgy néz ki , mindenkinek elgurult  a gyógyszere, ezért küldenek a Földről egy dili dokit (Nem , nem a Csernus doktort!).  Aztán nála is bejön az „orvos, gyógyítsd meg magadat” effektus. Ezek után azt hinnéd, ez egy tőrőlmetszett hard sci-fi, de nem, felejtsd el. Nem harcolnak sem a nyolcadik utassal, sem gonosz, zöld gülüszeműekkel. (Erről jut eszembe, minden földönkívüli bazedovkóros?) Sokkal inkább szól az emberben rejlő titkokról, vágyakról, a kozmikus magányról. Ahogy a költő mondja:

Csak én bírok versemnek hőse lenni,
Első, s utolsó mindenik dalomban:
A mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi
s hogyha van is, Isten tudja hogy' van,
Vak dióként, dióba zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.

Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm.
Csak nyilam szökhet rajta át, a vágy,
De jól tudom vágyam sejtése csalfa.

Én maradok magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

( A költő még az írónál is furább fajzat, a vers még a regénynél is sokkal izébb, de erről majd máskor.)
Filmet is csináltak a regényből, az Andrej Trakovszkij rendezte (1972)  verziót javaslom, ha kibírsz eksön és dolbiszörránd  nélkül 2 órát a moziban. A 2002-es hollywoodi gagyit kerüld, ha nem a kedvenc sportod a butulás.

Filmváltozat - az igazi '72-ből

Joseph Heller: A 22-es csapdája

Na, ez már keményebb dió. Joseph Heller írhatott volna klasszikus háborús regényt, akkor most eggyel több Oroszlánkölykök, Meztelenek és holtak vagy Nem születtünk katonának lenne a könyvtárban. De szerencsére nem ez történt. Nincsenek ebben a regényben nagy jellemek, esetleg egy-két hősködő, nincsenek nagy stratégák, csak hatalommániás tábornok-bürokraták, nincsenek nagy célok, csak a túlélés. Sokszor persze ez is megoldhatatlannak tűnik, már ahogy ez háborúban gyakran lenni szokott.
A történelmi háttér: Olaszország, 1943-44, amerikai légierő bázisa. Hősünk, a bombázótiszt Yossarian minden akar inkább lenni, csak hős nem. Persze ez nem kívánságműsor, a lélektelen hadigépezet futószalagon kívánná gyártani a hirókat, akár akaratuk ellenére is. A kisember és a hatalom viszonya-iszonya. Hoppá, jut eszembe egy közép-európai rokonlélek a századelőn: Svejk!
Tombol a hülyeség, szétröhögöd az agyadat, flúgosabbnál flúgosabb figurák jönnek-mennek, de belül érzed majd, hogy ez azért véresen komoly. Akit a csapda megfogott, többet nem ereszti el. És akit ez a szöveg elkap, az sem szabadul…
Mike Nichols 1970 –ben megpróbálta filmre vinni, sztem kevés sikerrel. Jónak nem jó, de legalább rossz. De hogy köze nincs a regényhez, az biztos.
Vigyázz, a könyv  elég vastag! Jó előtte gyúrni egy kicsit agyra.

Parti Nagy Lajos: Hősöm  tere

Nagggyon jó! Ha asszondom, szuperkúl és edzs, még semmit nem mondtam. Fuss könyvtárba, ha nem tudod még mi az, azonnal rendeld meg a neten, minimo kettőt, hogy legyen egy tarcsiba is! (Ha kultúrára sóher vagy, könyvtárba meg nem jársz, elárulom, hogy a teljes szöveg letölthető a Digitális Irodalmi Akadémia oldaláról.) Amúgy pécsi kötődésű a csóka,(hogyne mondjam galamb) úgyhogy előre, lokálpatrióták!
Elmesélhetném a sztorit is, de nem untatlak, ha nézel híradót és láttál már gárdista menetelést, nyilas hőbörgést, ha gyomrod szorult már össze bomberos kopaszok láttán, képben vagy.  Az ébredő galambok Tubica Cézár vezetésével átveszik az uralmat Budapesten, a Tisztabúza éjszakáján. Szerzőnk, aki nem mellesleg a mai magyar irodalom legmívesebb polihisztora, (miket beszélek!), szóval  nagyon király  író-ezermester,  mintha ma billentette volna laptopba, és nem több mint tíz évvel ezelőtt.
Már ezért érdemes volt ide születni, ebbe a lángoktól öleltbe, hogy ne gyengus fordításban kelljen olvasni a Hősöm terét, hanem oridzsinal. A nagy nyelvteremtő,  Nagy és az ő teremtő nyelve. Ó, Teremtőm!
Magyarok, véreim!  Ilyen szatíra nem kel ám ki minden fészekben naponta, ötven évenként, ha egy. Olvassátok!

Az előző három kedvenc: http://www.korrektorinfo.hu/mveszellato/37-instant-koenyvmoly