Korrektor - Egyetemi magazin - egyetemes értékek

2009-et méltán nevezték ki nemzetközi Darwin-évnek. Hiszen ez az év volt a modern biológia atyja születésének kétszázadik, fő műve megjelenésének százötvenedik évfordulója. Charles Darwinra azonban nemcsak így emlékezhetünk, hiszen ihletője volt a freudizmusnak, a marxizmusnak és még sok más izmusnak.

Darwin ősei közt akadtak orvosok és tudósok is. Anyját fiatalon elvesztő Charlest, aki 1809-ben látta meg a napvilágot, szintén orvosnak szánták, bár őt inkább a kémia (ezért kapta a „Gáz” csúfnevet) és különösképp a botanika érdekelte. Később orvosi tanulmányait otthagyta, s szigorú apjának engedelmeskedve Cambrigde-ben, a Krisztus Kollégiumának hallgatójaként teológiát tanult. Ekkor még – jegyzi meg később – hitte, hogy a „Biblia minden szava betű szerint és szigorúan véve igaz ”. Noha diplomáját számára is meglepő módon kiváló eredménnyel szerezte meg, igazán nagy hatással J. S. Henslow tudós-pap, későbbi jóbarátja botanikai és ásványtani előadásai voltak rá. Ő ajánlotta be az ifjú természetbúvárt egy különleges kalandra, amely Darwin további életútját teljes mértékben meghatározta.

1831-ben futott ki Plymouthból a Beagle nevű kétárbocos, hogy Dél-Amerika és Óceánia hatalmas térségeiben földrajzi méréseket végezzen. Az ötéves út alatt Darwin megismerte a bennszülöttek életét, gondosan megfigyelte és feljegyezte a természeti tájakat és különböző élőlényeket. Dél-Amerika megkerülése után a csendes-óceáni Galapagos-szigetekhez érkeztek, ahol észrevette, hogy az itt található madarak (köztük az ún. Darwin-pintyek) és egyéb fajok testfelépítése kisebb-nagyobb mértékben eltér a kontinensen élő fajtársaiktól: ez volt az egyik alapja a természetes kiválasztódás tanának, amit a mai tudomány sérthetetlen dogmaként kezel. A szigetet elhagyva Ausztrália felé hajóztak (miután Új-Zélandon kiraktak egy misszionáriust), majd Fokváros és Szent Ilona szigete következett.

1836 őszén teljesen kicserélődve tért vissza útjáról: a korábban szétszórt, lézengő ifjúból céltudatos, összeszedett fiatalember lett, aki nagy gonddal rendszerezte tapasztalatait, majd nekilátott életműve, az evolúciós elmélet részletes kidolgozásának. Ehhez a több évtizedes munkához főként a hajóút során tett megfigyeléseit használta fel. Olvasmányai közül kiváltképpen kora egyik legelismertebb geológusa, Charles Lyell munkája volt rá nagy hatással. A mű a korszak tudományos életének mai napig fennálló gondolkodásmódját közvetítette felé, miszerint a teremtés és a csodák nem magyaráznak meg semmit, pusztán a világ eredetének kérdését egyszerűsítik le. Darwin világnézete is megváltozott az út során: kezdetben a tengerészek gúnyolódásai ellenére kiállt a Biblia tekintélye mellett, a hazatérte utáni években viszont fokozatosan teljesen elvesztette a hitét.

Angliában a tudományos elit tárt karokkal várta, különösen a Beagle felfedezőútjáról írt első könyvének megjelenését követően. Ennek hatására számos tudós társaság tagjává választotta, így anyagilag függetlenné válhatott. Szüksége is van erre, mert ettől fogva 22 éven át főművére, A fajok eredetének megjelentetésére készült. Eközben házasságot kötött elsőfokú unokatestvérével, a vallásos Emma Wedgwooddal. Családjával a Kent grófságbeli Downe falucskába költözött, ahol szinte remeteként, szigorúan beosztott életmódot folytat (itt is hal meg 1882-ben). Egészsége meglehetősen ingadozott, rejtélyes tünetcsoport kínozta: olykor súlyos szorongás vett rajta erőt, szívritmuszavarok, légszomj, hányás, hisztérikus sírás gyötörte, továbbá félt a szabadban. Különösen akkor erősödtek fel a pánikbetegségre utaló jelek, amikor az evolúció elméletén aktívan dolgozott. Valamiképp sejtette, hogy műve mekkora felforduláshoz vezet majd: „Olyan ez, mintha egy gyilkosságot vallanék be” – írta egy levelében. A fajok eredete megjelentetésével egészen addig várt, míg tudomására jutott, hogy kortársa, A. R. Wallace szintén a természetes kiválasztódással értelmezi a fajok származását. 1859-ben került a boltokba műve, s már az első napon elfogyott. Ő volt az első, aki meggyőző erővel és részletesen érvelt az evolúciós eszme mellett (noha az már korábban is ismert volt a tudományos világ számára).

Darwint és művét azonnal lelkes pártolók vették körül, ám ellenzői is nagy figyelmet fordítottak rá. Támogatói keresztes lovagként védelmezték a „forradalmi felfedezést” számos nyugati országban, hiszen számukra az evolúció jelentette a régi, vallásos világból a „modern”, tudományos gondolkodásba átvezető hidat. Angliában Thomas Huxley nyilvános vitákban állt ki Darwin mellett, s csapott össze egyebek közt Oxford püspökével. Darwin és az evolúció mindmáig megosztja a társadalmat: számtalan vitát rendeztek és rendeznek e témában, s az evolúció mellett vagy éppen ellene érvelő irodalom is jelentős számban áll rendelkezésünkre.