Az utóbbi években többször megesett, hogy a kémiai Nobel-díjat is biológiai jelentőségű kutatások érdemelték ki. A tendencia 2009-ben folytatódott, a riboszóma szerkezetének és működésének leíróit tüntették ki. Érdekesség még, hogy a kategória három díjazottja mind más-más nép szülötte: Thomas A. Steitz tősgyökeres amerikai állampolgár osztozott Venkatraman Ramakrishnan indiai és Ada E. Yonath izraeli kutatókkal a tízmillió koronás összegen.
A zsidó állam egyébként az utóbbi időben egyre több nobel-díjast termel ki: a fiatal közeli-keleti ország méretéhez képest tekintélyesnek mondható kilenc kitüntetést gyűjtött be, ebből hatot az elmúlt nyolc éven belül. Yonath a rehovoti Weizmann Intézet munkatársa, amelynek alapítója és későbbi névadója Chaim Weizmann, aki forradalmasította a bioszerves kémiát, nem mellékesen első államelnökként a modern Izrael egyik atyja.Ada Yonath méltó utóda a neves kémikusnak, hiszen saját szakterületén ő is úttörő munkát végzett addig lehetetlennek tartott célokat kitűzve.
1970-ben Yonath úgy döntött, megpróbálja feltérképezni a riboszóma molekuláris szerkezetét. A riboszómák a sejtek fehérjegyárai, amelyek a kromoszómák DNS-ében kódolt információ alapján készítik el a sejt felépítését és életfolyamatait alapvetően meghatározó fehérjéket.
A kutatónő egy ún. röntgen-krisztallográfiás módszerrel dolgozott, ennek lényege, hogy a molekula atomjai különböző módon térítik el a beléjük ütköző sugarakat, melyeket egy fényérzékeny papíron fognak fel. A becsapódások helye alapján a szakértők tartalmas információkat meríthetnek a különböző atomok molekulán belüli elhelyezkedéséről. A sikeres vizsgálathoz azonban kristályosítani kell az adott anyagot, méghozzá a lehető legtökéletesebb kristályszerkezetetben, ami igen nagy feladatnak bizonyult.
Végül a megoldást egy extrém körülmények között, a holt-tengeri meleg forrásokban élő baktérium (Geobacillus stearothermophilus) hozta el, melyről Yonath megsejtette, hogy nagyon stabil riboszómákkal kell, hogy rendelkezzen. Kutatásai eredményeképpen ’80-ban már publikálni tudott egy előzetes három dimenziós képet a riboszóma ún. nagy alegységéről, amit a következő húsz évben további fejlesztésekkel és sok kemény munkával lépésről lépésre tökéletesített.
Eredményei mindenekelőtt bebizonyították, hogy lehetséges és érdemes a kérdéssel foglalkozni, így sok más tudóst is felbátorítottak. Ramakrishnan és Steitz is beszállt a kutatásokba, így három tudós együttes munkásságának köszönhető, hogy ma már jobban ismerjük és értjük a sejtek, ezen keresztül a biológiai élet alapvető folyamatait.
Gyakorlati szempontból fontos eredmény ez a gyógyszeripar számára is: a riboszóma szerkezetének ismeretében újabb és hatékonyabb antibiotikumok készíthetők, mivel sok antibakteriális szer a baktériumok riboszómáinak speciális támadáspontjain fejti ki hatását.
Korrektor - Hírfolyam
