Korrektor - Egyetemi magazin - egyetemes értékek

Raskó István professzor, az MTA Szegedi Biológiai Központ tudományos tanácsadója  a tíz éves Humán Genom program tapasztalatairól beszélt a Népszabadságnak. A program a vártnál szerényebb eredményeket hozott az orvostudományban, viszont sok érdekességre derített fényt az emberiség, és az egyes népcsoportok eredetével kapcsolatban. "Most azt látjuk, hogy a program sokkal többet nyert a betegségekből, mint a betegségek a programból. Hihetetlen nagy várakozások voltak a program megszületésekor: rövid időn belül meghatározhatjuk a genetikai betegségek hajlamosító tényezőit, új gyógyszerek jelennek meg. Ezek az ígéretek csak részben teljesültek - néhány gyógyszer elkészült, de közel sem állunk ott, mint azt a program irányítói remélték. A legnagyobb eredménye a programnak az emberi népcsoportok genetikájának megértése, illetve annak feltárása, hogy ezek között a népcsoportok között milyen genetikai változatok vannak, és ezek a változatok vajon hozzájárulhatnak-e ahhoz, hogy bizonyos népcsoportok egyes betegségekre nagyobb hajlamot mutatnak, mint mások?" - összegezte Raskó István. 

A Humán Genom program nem kisebb eredményekkel kecsegtet, mint a ma élő emberiség őseinek genetikai térképével. "Az anyai öröklést mutatja az úgynevezett mitokondriális DNS, amely anyáról leányra száll. Az időben visszafelé haladva eljuthatunk egy alapító ősanyához, akit úgynevezett mitokondriális Évának szoktunk nevezni. (...) Ugyanilyen logika alapján, az apáról fiúra szálló Y kromoszóma is visszavezethető ős-Ádámhoz, aki egykoron találkozott ős-Évával. A két ős története átfedi egymást."

Arra a kérdésre, hogy egyes népcsoportok számára mi előnyösebb, az izoláció vagy a keveredés, a professzor egyértelműen az utóbbira teszi a voksát. Számos példa bizonyítja, hogy az elkülönült közösségek és a zárt szaporodási rendszerek az ősök genetikai eredetű betegségeinek fölerősödéséhez és meghökkentő arányú elterjedéséhez vezetnek az utódok körében.

Raskó István éveken át dolgozott a honfoglaláskori és ma élő magyarok genetikai állományának összehasonlításán is. Az eredmények szerint nincsen szignifikáns genetikai hasonlóság az "ősök" és a mai magyarok között. "Hatvannyolc honfoglalás kori csontot elemeztünk. Ez a mintaszám a világon lefolytatott hasonló célú elemzések között a harmadik legteljesebb. Ezek alapján van egy képünk a honfoglalás kori magyarokról, ami további elemzésekkel pontosítható. Azt tudjuk, hogy az uráli népek férfiai között hatvan-hetven százalékban jelen van egy bizonyos genetika jellemző. Ez a bélyeg a ma élő északi finnugorok körében harminc-negyven százalékos arányban fordul elő. A ma élő magyarok és székelyek - 251 férfi mintáját elemeztük - esetében azt kaptuk, hogy mindössze egy székely férfi esetében volt kimutatható ez a jellemző. Ugyanakkor a hét honfoglalás kori férfi mintából négyben ott volt. Az anyai ág elemzése azt mutatta, hogy a minta 24 százalékában fordult elő ázsiai vonás, az összes többi európai jelleget mutat. A mai nők esetében viszont alig 3-5 százalékos arányban mutatható ki az ázsiai anyai eredet. Azaz felhígult az ázsiai génmintánk, döntően európai eredetű a génkészletünk. Viszont a honfoglaló magyarok nyelvét átvette az itt talált és azóta hozzákeveredett populáció."

Ezzel szemben érdekes tény, hogy a szomszéd népektől a magyarok genetikailag egyáltalán nem különböznek. "Elkülönült magyar populációról csak kulturális, szociális, nyelvi alapon beszélhetünk, genetikai szempontból egy európai populációnak számítunk." - állítja a professzor.

A rasszizmust Gaskó István épp ezért teljesen elfogadhatatlannak tartja a tudomány szempontjából. A népek közötti utálat egyetlen valós alapját a politikában látja, a politikusok azonban ennek táplálása helyett jobban tennék, ha tudomásul vennék, hogy a genetika törvényei rájuk is vonatkoznak.